Elindultam megszeretni magamat

Vannak emberek melletted, akik halálukkal is legalább annyit tanítanak, mint az életükkel. Az én édesapám is ilyen ember volt. Halála nem csak veszteségérzetet ébresztett bennem, de egy hatalmas én-részemet is felfedte, amelyről eddig nem is tudtam, hogy létezik. Milyen érdekes teremtés az emberi lélek, amely képes egy életen át csak a felszínen evickélni, éppen csak súrolva a mélyebb rétegek külső bugyrait. S ha éppen “semmi” sem történik vele, azt is szépen megtanulja már kisgyerekként, hogy  minden rosszat, negatívat, kellemetlent olyan mélyre nyomjon, hogy soha ne kelljen neki szembenéznie vele. Jól begyakorolt, automatikus mozdulatsorok, mondatok könnyítik meg tudatunk alatt megbújó érzéseinknek a rejtőzködést.

Bővebben

Reklámok

Lerajzoljam neked holnap Nagytatát?

Nehéz írni erről. Már számtalanszor összeálltak a szavak a fejemben, de nem tudtam sorrendbe rakni őket.

Kislánykorom óta tudtam, hogy egy szürke kedd reggel fog megtörténni, miközben épp lefő a kávé, és felszedek két lego-embert a konyha padlójáról. Gyerekként sokszor próbáltam előre átélni azt a pillanatot, amikor megtudom, hogy édesapám meghalt.

Bővebben

Már csak vigyáznunk kell arra, amink van

Ma végre találkozott ihlet és idő. Régóta nem hallottak egymásról, az utóbbi hónapokban pedig nagy ívben ki is kerülték egymást. Ha volt időm írni, sehol nem volt az ihlet, ha pedig megcsapott az ihlet, az idő csúszott ki a kezeim közül. Ma végre “összejöttek”, üdvözöljétek egymást, és ígérjétek meg Éjának, hogy gyakrabban találkoztok ezután….

IMG_7555

Az idő fogaskerekének fordulatszáma ugyanis egyenesen arányos a gyerekek számával. Tudom. Harminc fölött gyerekek nélkül is gyorsabban peregnek a másodpercek.

Bővebben

A harmadik hírét már nem kíséri tapsvihar és konfetti

Az elsőt mindenki tapsikolva fogadja, kis csodáról beszélnek, áldásról. Kivétel nélkül mindenki örül az elsőszülöttednek  – legalábbis ezt mondják, s te elhiszed, miért ne. A második gyerek már szinte kötelező-számba megy, kell a testvér, mondják. Vállveregetés, elismerő pillantások – persze, ha legalább két év van köztük, mert ha annál kevesebb van, akkor sok sajnálkozó tekintettel is találkozol, akik tudják, hogy milyen nehéz lesz kettővel, ha ilyen kicsi a korkülönbség köztük. Ők csak tudják, ők is voltak hasonló helyzetben, de ha ők nem is, akkor a szomszéd sógornője mesélte, hogy volt neki egy szomszédja, akinek a gyerekei között csak másfél év volt, és az asszony majdnem belehalt a nevelésükbe, olyan nehéz volt. Ikres anyukák nem is léteznek!

IMG_7410
Kéz a kézben mindig jó

Bővebben

Partizán a játszótéren

Nagyon halkan hallom a Dunán száguldó hajók hangját, és a kettes villamos megnyugtató döcögése is beszűrődik a csendes budapesti éjszakába. De egész közelről hallgathatom a gyerekek egyenletes szuszogását. Ők alszanak. Én megérkeztem – gondolom magamban – jó helyen vagyok, jó időben. Nem csak fizikai mivoltomban, hanem túl az anyagi léten, a tér és idő kontinuitásának görbületén, de még az elasszonyosodott testem húsbavágó valóságán is túl, van egy önmagam, amely úgy érzi, megérkezett.

IMG_5701

Bővebben

Hagytam, hogy sírjon a gyermekem

Mocskos tányér, pohár, evőeszközök be a mosogatógépbe, indítás. Igaz, előbb benéztem a gyerekszobába, lám, észreveszi-e, hogy nélküle indítom el a gépet. Annyira magukba merülve oltották a tűzet Borával, hogy nem volt szívem megzavarni őket. Mondjuk, felmerült egy pillanat töredékéig bennem, hogy mi lesz, ha mégis meghallja, hogy beindítom. Nélküle.

De nem estem kétségbe. Sőt, azt hiszem, tudat alatt vártam is a kiborulását, azért sem mozgattam meg minden szálat a mosogatógép újraindítása érdekében.

IMG_8672

Bővebben

A virtuális életbe bele!

Hova tűntünk mi? Úgy értem, emberek, kapcsolatok, nem profilképek. Miért nem unatkozunk egy kicsit, s bámulunk előre a nagy semmibe az okostelefonjaink képernyőjén legördülő cukimuki babás-cicás-önfényezős-tortás fotók helyett?

Nem akarom, hogy mások élete és története fontosabb legyen az enyémnél.

Bővebben