Partizán a játszótéren

Nagyon halkan hallom a Dunán száguldó hajók hangját, és a kettes villamos megnyugtató döcögése is beszűrődik a csendes budapesti éjszakába. De egész közelről hallgathatom a gyerekek egyenletes szuszogását. Ők alszanak. Én megérkeztem – gondolom magamban – jó helyen vagyok, jó időben. Nem csak fizikai mivoltomban, hanem túl az anyagi léten, a tér és idő kontinuitásának görbületén, de még az elasszonyosodott testem húsbavágó valóságán is túl, van egy önmagam, amely úgy érzi, megérkezett.

IMG_5701

Continue reading “Partizán a játszótéren”

Reklámok

Hagytam, hogy sírjon a gyermekem

Mocskos tányér, pohár, evőeszközök be a mosogatógépbe, indítás. Igaz, előbb benéztem a gyerekszobába, lám, észreveszi-e, hogy nélküle indítom el a gépet. Annyira magukba merülve oltották a tűzet Borával, hogy nem volt szívem megzavarni őket. Mondjuk, felmerült egy pillanat töredékéig bennem, hogy mi lesz, ha mégis meghallja, hogy beindítom. Nélküle.

De nem estem kétségbe. Sőt, azt hiszem, tudat alatt vártam is a kiborulását, azért sem mozgattam meg minden szálat a mosogatógép újraindítása érdekében.

IMG_8672

Continue reading “Hagytam, hogy sírjon a gyermekem”

Harminchárom márciusom

Éppen délután két-három óra között lehetett, jöttek kifele az iskolából a diákok, és én néztem az arcukat. Észre sem vették amúgy, nyugodtan figyeltem őket. Szépek voltak, mint egy Monet-festmény. Olyan gondtalanul, könnyedén lépkedtek, mosolyogtak, huncutul kacarásztak, telefonáltak, szívesen végighallgattam volna egy-egy beszélgetésüket.

“Hallod, mit veszel fel ma? Nekem nincs egy normális ruhám sem, komolyan. A szürke felsődben jössz, amit együtt túrtunk? Abban nagyon dögös vagy, s tudod, ott lesz az a srác is, akit a múltkor bejelöltél. Ühüm. Szerintem nincs barátnője. A múltkor láttam, hogy egyedül bulizott a dzsezzben, úgy hogy, biztosan nincs. Na puszi, akkor este találkozunk, előbb bemelegítünk, tudod. Szia!”

Continue reading “Harminchárom márciusom”

A nagy be- és leszoktató projekt

Nagy munkában voltunk az elmúlt hetekben, nem csoda, hogy hanyagoltam ezt a felületet, s az önmagammal való találkozást. Bár látszólag rólam (is) szóltak az elmúlt napok, amelyeken azon fáradozott kis családunk, hogy Samu beszokjon az oviba, Bora pedig leszokjon a ciciről.

img_0711_2
Ovikezdés előtti utolsó nap a természetben – sokat nem segített

Continue reading “A nagy be- és leszoktató projekt”