Partizán a játszótéren

Nagyon halkan hallom a Dunán száguldó hajók hangját, és a kettes villamos megnyugtató döcögése is beszűrődik a csendes budapesti éjszakába. De egész közelről hallgathatom a gyerekek egyenletes szuszogását. Ők alszanak. Én megérkeztem – gondolom magamban – jó helyen vagyok, jó időben. Nem csak fizikai mivoltomban, hanem túl az anyagi léten, a tér és idő kontinuitásának görbületén, de még az elasszonyosodott testem húsbavágó valóságán is túl, van egy önmagam, amely úgy érzi, megérkezett.

IMG_5701

Nem kívánkozik sehova innen, neki pont jó itt. Ebben a huszonegyedik századi családi idillben, édesanyaként. Életem legmeghatározóbb és legteljesebb önazonosságában. Anya vagyok elsősorban, a szakmám nem az életem.

velence

IMG_5022IMG_5131IMG_5121IMG_5099IMG_5077IMG_5507

Második hete, hogy szabadságon vagyunk Vincével, ami azt jelenti, hogy nem kattogunk a munkán, a cikkeken, a témákon, interjúalanyokon, ehelyett nagy családi csehovolásainkat, néha nyűgös, néha mosolygós óráinkat töltjük a Jászain Mancsónál, jó sok kávéval, beszélgetésekkel, gyerekricsajjal. Samu lassan négy éve és három hónapja, Bora pedig két éve és nyolc hónapja szabadult méhem édes fogságából.

Szabadok lettek?

18948782_1468605756533126_1817815625_o

Eléggé elvont fogalom ez a divatos szabadság kifejezés, nem is akarom feltalálni a tyúkürülékben a fehérséget, de azt kiírom magamból, hogy miről nem jut eszembe ez az elcsépelt betűsor: letört belső szárnyakról, megfelelésről, kényszerről, haragról és gyűlöletről, de a fizikai korlátok nélkül leélt életről sem a szabadság az első gondolatom, hiszen hogyan is lenne az, a szabadság-érzethez annyi mindent kell elengednünk és megtalálnunk. Önmagunkban elsősorban. Talán az egyensúlyt a legnehezebb a sok külső inger által kiváltott reakciók, a szerepeinkkel egybeolvadt lényeink között.

A külső világ feltételei szükségesek, de nem elégségesek. Ehhez valami több, sokkal több kell, felnőttes belső munka, alkotás és gyermeki rácsodálkozás.

IMG_5032

A gyermek, aki bennem él szeret hintázni. Mindig is szeretett, általános iskolás koromban minden nap hintáztam a régi szocreál vashintás, betonjátszótéren Katival és Beával iskola után. Azóta is mindig valami édes melegség önt el, ha azon az útvonalon megyek hazafele a szüleimhez. A hintázás volt a napom csúcspontja, na meg az esti tejbegríz kakaóval és cukorral meghintve, ahogyan édesanyám készíti.

IMG_5333

Ma ismét hintáztam egy nagyot a Duna-parti játszótéren. Önfeledten repkedtem a fák alatt, más szemszögből néztem a világra, megkönnyebülten, lazán, ösztönösen és szabadon lengtem, mint akkor tízévesen, a tejbegrízes esték előtt. Nem voltak számlák, kakis pelusok, kötelező témák, amiket meg kell írni, különben felrobban a világ, de még terroristák sem léteztek abból a szemszögből. Mellettem Borát hintáztatta Vince, szembe velem Samu homokozott, unokatesók a másik hintán, sütött a nap, még egy vakációs délelőtti sört is ittunk előtte, szóval Tuti-Szindi-Barbi boldogság érzése kerített hatalmába.

Majd szigorú hangon rám szólt egy nagymama, hogy a gyerekek is szeretnek hintázni….Értettem a keserű célzását, és azt is, hogy miért nem mert inkább szépen megkérni, hogy adjam át a helyem a hatéves-forma unokájának. Később ő maga is elmondta:

ő is szeretett hintázni, de a felnőtteknek nem szabad.

IMG_5343IMG_5347IMG_5376IMG_5373

Mérges voltam, mert nem szólt, nem mondta el, mit szeretne, várta, hogy értsem a rosszindulatú célzását, várta, hogy kitaláljam a gondolatát, hogy újra felnőttként viselkedjek. Mérges voltam, mert mi az, hogy nem szabad??? Legszívesebben őt is felültettem volna, és jól meglöktem volna, hogy jusson eszébe, hogy milyen érzés hintázni, itt lenni, élni.

Ráadásul öt másodperc hintázás után el is szaladt a kislány, akinek átadtam a helyem. Úgy éreztem egy pillanatra az a tízéves kislány lettem, aki huszonvalahány éve voltam, azért szidtak le, hogy legyek ismét felnőtt. Szedjem össze magam, nőjek már fel, ne élvezzem így az életet!

De nekem már nem volt erőm újra beülni a hintába, túlságosan visszarántott a néni a valóságba, a felnőtt-énembe. Nekem az a dolgom, hogy lökjem Borát a hintán, és rámosolyogjak a mellette ülő kislányra. Aztán játszótér után haza menjek a gyerekekkel, ebédet tegyek a család elé, közben összepakoljam a játékokat, altassak, sikáljak, mossak, teregessek, cipeljek, mindezt mosolyogva, megfelelve mindegy kinek, mindenkinek is.

A felnőttek önfeledt hintázása nem fér bele ebbe a képbe, ha beleférne, azt jelentené, hogy kilépne a szerepéből, nem kezdene el megfelelni az egész világ által elvártaknak, az maga lenne a káosz. Őt így tanították, engem is talán.

De mégis.

Pont ezek a hintapartizánkodások döbbentenek rá arra, hogy milyen jó élni, és az anyaság nem kötelező szereposztás, nem kell teljesen lemondanod önmagadról, átadni magad a szabályoknak, az elvárásoknak, mert nem csak Éja és Papa van benne ebben a darabban, hanem Csilla és Vince is. Mi is emberek vagyunk. Joggal hintázunk.

Értem én, hogy játszótér, de sehol nem írja, hogy csak a gyerekek játszhatnak. A játék mindenkié. Ahogy a hinta is. Persze, azért van, hogy néha át kell adnod a helyed a kisebbeknek. A játszótér-etikett már csak ilyen.

Frissítés: Most adták tudtomra, hogy Budapesten a nyolcadik kerületben éppen egy olyan rendeletet készítettek elő (a megszavazása még hátra van), amely arról szól, hogy a 14. életévet betöltött személy, aki játszóteret, játszótéri eszközt használ, – kivéve, amennyiben az adott játszótérre vonatkozó házirend lehetővé teszi az adott játszótéri eszköz használatát – megsérti a közösségi együttélés szabályát, és kétszázezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal, vagy ötvenezer forintig terjedő helyszíni bírsággal sújtható. Na tessék.

Még jó, hogy az ötödik kerületben partizánkodtam. Most megúsztam egy szigorú beszólással, de legközelebb bilincsben visznek el.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s