Hajnal Csilla. Édesanya, feleség, testvér, gyerek, barát, újságíró – néhány a szerepeim közül. Samu, Bora és Léna szemében Éja vagyok.

Marosvásárhelyen élek a családommal, akik nélkül most már el sem tudom képzelni az életem. Míg gyerekek előtt határozott elképzelésem volt a gyereknevelésről, most már nincs. Jó, hogy felállítottam régen néhány kőbe vésett elvet magamnak, mert legalább volt, amit sutba vetni, miután sorra érkeztek a kis “ajándékaink”.

Szeretem szoptatni, hordozni, ölben tartani a gyerekeimet, sőt együtt aludni is jó. Próbálom megérteni a gyerekeimet, a világot, magamat. Néha sikerül is.

Éja kicsit más, mint Csilla. Éja szereti a kora reggeleket, a nyugalmat, a muskátlit. Csilla az éjszakákat,  a nyüzsgést szerette, és el sem tudta képzelni a teraszt muskátlikkal. A két énem között ingázok, s néha leírom ide a gondolataimat, mert az olyan jó. Megnyugszom tőle, feltöltődöm.

Két szoptatás és pelenkázás, főzés és takarítás között naplót ír Éja, hogy néha kettesben is legyen önmagával.

Hozzászólás